Ficikeim.freewb.hu

Saját ficikéim ^^

                                       1.fejezet

 

Tamaria Parksnak hívnak és egy átlagosnak mondható tinédzser vagyok. Az anyukámmal  és a bátyámmal élek. A szüleim elváltak mikor kicsi voltam és nem igazán tartom apámmal a kapcsolatot. Néhány napja anyámnak az az őrült ötlete támadt, hogy költözzünk el a régi otthonunkból. Már meg találta azt a házat ahová költöztünk, amikor bejelentette. Már a bútorokat is átpakoltuk az új házba. Egy másik városban kell elkezdenem az iskolát, aminek furcsamód örülök. Szeretek emberek között lenni, de az előzö sulimban nem voltak barátaim.

 

Az új házunk egy újnak mondható 2 emeletes ház volt. A földszinten volt a nappali, a konyha és egy fürdőszoba. Az emeleten volt a három hálószoba plussz egy fürdő. Az én szobám közvetlenül a lépcső mellett van. Nem túl nagy szoba, de nekem nagyon tetszik. A falak narancssárgára lettek festve, az ablakkeret pedig fehér. Az ablak alatt van az íróasztalom. Az ajtó melé van berakva az ágyam és az ágyammal szemben van ruhásszekrényem. Egy nagy szőnyeg van a szoba közepén ami a fehér és a sárga különböző árnyalataiban játszik. A vázlat füzeteimet az asztalra raktam, amíg nem találtam nekik megfelelő helyet. Estig rendezgettem a szobámat majd naplemente után csöngettek. Én egyedül voltam otthon mert anya és a bátyám Derek elmentek vásárolni. Egy kockás ing volt rajtam amin festékfoltok díszelegtek. A farmerom is ilyenféleképp nézett ki. Hosszú fekete hajam kócos tincsekben lógott a szemembe. Lerohantam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Az ajtóban egy olyan 40-es éveiben járó nő és egy kb. velem egykorú fiú állt.

- Jó estét kedveském. Mi vagyunk az új szomszédaid. Bejöhetünk.

- Oh. Jó estét. Sajnálom de most csak én vagyok otthon az édesanyám és a bátyám még nem jött haza. - nyögtem ki.

- Nem baj ha megvárjuk? Nagyon szeretnénk megismerni a családot. - mondta és bíztatóan mosolygott hozzá.

- Dehogy. Csak elég nagy a kupi. - tártam ki az ajtót.

A nő körbe nézett és elmosolyodott. Nem értettem. A fiú még mindig kint állt és a földet nézte.

- Anyám, haza kellene mennünk mielőtt még apám haza érne. - mondta halkan a fiú.

- Igaz, igaz. Bocsánat, hogy a semmiért zavartunk. Mielőtt még elfelejtem Caroline Honsen vagyok.

- Tamaria Parks. - fogtam vele kezet.

- Akkor köszönöm, hogy itt lehettünk Tamaria. - mosolygott.

- Jó éjszakát! - mondtam.

Miután elmentek elgondolkoztam. A nőnek vallág érő egyenes szőke haja volt, kék szemekkel. Ugyanolyan magasak voltunk és a nőn egy piros ruha volt. Jajj csak nekem hangzik olyan hülyén a nevem. Tamaria, Tamaria, Tamaria! Annyira béna! Tényleg a srácnak mi lehet a neve? Magas volt. Úgy egy fejjel magasabb nálam. A haja rövid volt és kócos. Fekete színü egy vörös tincsel. A szemei szürkés színüek. Amikor megláttam őket valami furcsa érzés fogott el. De nem tudom miért.

 

 

                                  2.fejezet

 

Nem sokkal később anyuék is haza értek, én meg elvonultam zuhanyozni. Hajat mostam, majd a tükör elé álltam. Fekete hajam a derekamig ért, és nedvesen omlott a hátamra. Nem vagyok magas 167 cm. A bőröm kreol színű volt a szemem pedig sötétzöld. Miután megtörölköztem felvettem a hálóingem és bementem a szobámba. Elkezdtem rakosgatni a vázlat füzeteimet és kinéztem az ablakon. A velem szemben lévő ablakoból egy szempár bámult vissza rám. Hátráltam egy lépést a hirtelen felfedezés után. A szomszéd fiú volt az. Mutatott az ujjával, hogy várjak. Bólintottam. Két percel később egy A/3-as vázlat füzetett nyomott az ablakhoz. Volt valami ráírva. Ez volt rajta: "Szia!"

Én is gyors előkaptam egy füzetett és nagy betűkkel írtam rá:

"Szia"

" Matt vagyok."

" Örülök, hogy megismerhetlek!"

" Viszont"

"Én Tamaria vagyok!"

"Tudom. Hallottam"

" Ennél bénább nevet nem is adhatak volna"

" Tammy. Szerintem aranyos"

" Tammy???"

" Becenév :D "

" Oké. Asszem jó :S "

" Holnap ráérsz? "

" Aha"

" Akkor holnap este 19.00. a szemben lévő parkaban"

" Jó. Jó éjt"

" Jó éjt"

Behúztam a függönyt és elraktam a füzetet. A hajamat összekötöttem és odaültem az író asztalhoz. Neki álltam rajzolni. A rajzom egy pillangót ábrázolt ami ráakart szállni egy rózsára. Nem nagyon sikerült megcsinálnom, de legalább lekötött. Amikor lekapcsoltam a villanyt, rögtön úgy éreztem mintha valaki figyelne. Nem tartott sokáig, mire elnyomott az álom.

 

                                  3.fejezet

 

Álmomban egy réten feküdtem, egy gyönyörű fehér ruhában. A nap ragyogótt. Néhány rakoncátlan tincs a szemembe lógott így kisöpörtem őket az arcomból. Egy alak jelent meg és én ijedtemben felugrottam. Saját magammal néztem farkasszemet! De ezen a Tammyn volt valami fura. Sápadt volt, a szemeiben nem volt semmi élet. Anyakán egy pici seb.

- Ne kövesd el a hibát! Ne bízz benne! Ne engedd magadhoz közel! Ne akard magadat így látni. - a szemei megteltek könnyel.

Megakartam ölelni, de ő eltűnt. Egyszerűen eltűnt. Hirtelen nagyon elkezdtem fázni, ezért a karjaimat magam köré fontam. A szívemben erős fájdalmat éreztem. Mintha egy kést forgatnának benne. Aztán felnéztem és megláttam a legfélelmetesebb dolgot.

 

Ijedtemben felültem az ágyban. Nem emlékszem mit láttam de nagyon megrázó volt. Rettegtem. Féltem kimászni az ágyamból. Lehunytam a szemem és elkezdtem dúdolgatni. Egy ideig így feküdtem majd nagy nehezen kimásztam az ágyból. Felöltöztem az itthoni szerelésembe és lementem a konyhába reggelizni. Ettem egy pírítost, de minduntalan eszembe jutott az álmom, így hamar elment az étvágyam. Visszamentem a szobámba és elkezdtem olvasni.

 

Nagyon lekötött a könyv, 1 azért mert egyhuzamba szünet nélkül végig olvastam, 2 mert a bátyámnak kellet szólnia, hogy már 13.30. és kellene valamit ebédelnem. Lementem a konyhába Derekkel a sarkamba. Benyúltam a hűtőbe és elővettem a hússalátát amit még előző este készítettem. Leültem a bátyámmal szemben és elkezdtem enni.

- Mit olvastál? - kérdezte.

- Maryrose Wood: Méregnaplók.

- És érdekes?

- Aha. Csak szomorú a vége. - feleltem egyszerűen.

- Este csinálsz valamit?

- Igen. Elmegyek sétálni. Amúgy mi ez a sok kérdezősködés?

- Egy bátyó nem beszélgethet csak úgy a hugicájával amikor van rá ideje?

- Ha te mondod... - vontam meg a vállam.

Elmosogattam magam után, majd visszamentem a szobámba és elkezdtem rajzolgatni. Sok minden járt a fejemben így a művem egy kusza valami lett, ami valami miatt tetszett. Ránéztem az órára. 18.30. franc elkell kezdenem készülődni.Előszedtem egy zöld pólót és egy fekete farmert. Sétára tökéletesek. Kikeféltem a hajam és egy laza kontyba kötöttem. Elköszöntem Derektől és kiléptem a házból. A park tényleg pont velünk szemben van. Átmentem az úttesten és leültem egy padra. Már alkonyodott. Láttam Mattet kilépni a házukból és elkezdtem integetni neki. Biztos meglátott mert rögtön a felé a pad felé ment amin ültem.

- Szia! - köszöntem vidáman.

- Hello! Indulhatunk?

- Aha.

Felálltam és elindultunk azon a kisösvényen ami végig vezet a parkon. Amikor mellé értem, hirtelen elkezdett szúrni szívem úgy mint álmomban. Nem lehet. Próbáltam elvonni a figyelmem a fájdalomról így kérdezgetni kezdtem.

- Vannak testvéreid?

- Igen. Egy öcsém. Ikrek vagyunk.

- Egy vagy két petéjű?

- Kettő.

- És mióta éltek itt ebben a városban.

- Úgy 5 hónappal ezelőtt költöztünk ide.

Elmerültünk a beszélgetésben. Asszem a csládtagjaimat leszámítva senkivel nem beszéltem ennyit. Ennek örültem. Sokat nevettem a sztorijain és ő is az enyémeken. Végülis nagyon jól elvoltunk, amíg valami olyasmi nem történt ami teljesen felforgatta az életem.

 

 

                             4.fejezet

 

Visszafele mentünk amikor megbotlottam és előre estem. Elkezdtem nevetni. Ez annyira tipikus. Ahogy felálltam lüktetés érztem a jobb tenyeremben. Felemeltem és egy láttam, hogy egy vágás van rajta amiből szivárog a vér. Ránéztem Mattre. Megbűvölve nézte a tenyerem. Megfogta és a szájához emelte. Én a csodálkozástól mozdulni se tudtam. Végig nyalta a sebet, ami rögtön meg is gyógyult. Elhúztam a kezem. Ez meg mi volt? És ő meg mi a fene? Zsebre vágtam a kezem és elkezdtem rohanni haza fele. Az ajtóból visszanéztem. A földet bámulta és nem mozdult. Felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót. Kinéztem az ablakon. Szemben a másik ablakban egy fehérhajú srác állt. Amikor észre vett elmosolyodott. Gyorsan behúztam a függönyt és lefeküdtem az ágyra. Görcsösen markoltam a párnámat. Hogy lehetséges ez? Felemeltem a jobb kezem és megnéztem a tenyerem. Csak egy apró heg maradt rajta. De ez teljességgel lehetetlen! Bekopogtak az ajtómon.

- Hugi! Nyisd ki az ajtót! Derek vagyok.

- Jó.

Odamentem és kinyitottam. Tényleg Derek állt az ajtóban. Amikor meglátott gyorsan ellépett és bement a szobájába. A helyén Matt állt.

- A bátyád engedett be. - mondta szemlesütve.

Legszívesebben becsaptam volna az ajtót, és bezártam volna, de még mielőtt megtehettem volna belépett oda. Odament az íróasztalomhoz kihúzta a széket megfordította és leült. Az ágyra mutattot az ujjával és én így arra következtettem üljek oda. Engedelmesen le is ültem.

- Jó akkor kezdjünk bele. Én egy nemesi vámpír vagyok. Bocs, hogy rád hoztam a frászt, de valahogy mindig ez történik. Nem foglak bántani egészen addig amíg nem adsz rá okot.

Bólintottam.

- Két lehetőséged van. Az első: Megtartod a titkot és nem mondod el senkinek. A második:...

- Kitöröljük az emlékezetedből a történteket. - fejezte be egy ismeretlen hang.

Felemeltem a fejemet, mely eddig a földet nézte. Az ablak nyitva és Matt mellett az a fehérhajú srác állt. Megrémültem. Az érzés szerintem kivándorolt az arcomra mert a srác elmosolyodott.

- Te meg ki...?

- Justin. Ennek a nyálgépnek az öccse. - vigyorodott el.

- Oh. Értem. Biztos. Ja. - nyögtem ki.

- Jó lenne ha ahelyett, hogy összevissza beszélsz inkább válaszolhatnál melyik variáció a szimpatikusabb.

Nem tudom melyik a jobb. Ha az másodikat választom lehet, hogy elveszítem az első személyt aki beszélgetett velem. De ha az elsőt hazudnom kell mindenkinek akik fontos nekem. Nem tudom. Félek az emlékeim elvesztésétől.

- Asszem az elsőt választom.

- Végre egy beválalos lánnyal ismerkedtél meg. - fordult a bátyjához Justin.

- Az istenért... - nyögött fel a bátyja.

- Így végre mondhatom a szövegem. - lelkendezett tovább Justin.

Odajött hozzám az ágyhoz, leült mellém és a szemembe nézett.

- Ha elárulsz minket, minden bűntudat nélkül átharapom a torkodat. - modta halkan.

- O-oké.

- Akkor mára ennyi. Menjünk haza. Bye Bye!

Amint ezt kimondta már el is tűntek a szobából. Istenem, mibe keveredtem.

 

       

                               5.fejezet

 

Reggel rosszul ébredtem. Fájt a fejem és furán éreztem magam. Nem is száltam ki az ágyból, hanem a fejemre húztam a takarót és próbáltam vissza aludni. A tervem sikertelen lett, mert úgy 20 percel később anyám rohant be a szobába lázmérővel a kezében. Kezdődik a rémálom. Lehúzta a fejemről a párnát és megmérte a lázam.

- Nem vagy lázas. Akkor, hogy lehet hogy 11 órakkor még mindig ágyban vagy? - mondta bosszankodva.

- Nincs semmi bajom. Hagyjál! - nyöszörögtem.

- Istem. Akkor miért vagy ennyire nyomott? Lehet, hogy valami lelki probléma. Ne menjünk pszichológushoz?

- Nem kell. Csak sokáig fenn voltam. Ennyi! Kicsit egyedül kell lennem és rendbe jövök. - bizonygattam.

- Hát...jó. A bátyád elment itthonról úgyhogy ha valami van akkor nekem szólj. - aggodalmaskodott.

- Jó.

Eltette a lázmérőt és kiment a szobából. Ezzel a lelki dologgal lehet valami. Széthasad a fejem. Asszem egy kis idő lessz szükségem, hogy újra tudjak Mattel beszélni. Kitámolyogtam a fürdöszobába és lezuhanyoztam. Akár még frissitő élménynek is mondható élmény volt. Felöltöztem egy kényelmes ruhába, mert hát nem lehetek egésznap hálóingben, és leültem az íróasztal elé. Túl ködös vagyok még ahhoz, hogy rajzoljak, ezért csak lehajtottam a fejem. Behunytam a szemem és a so far away dallamát dúdoltam.

- Mondta, hogy kivan bukva. - mondta egy vidám hang.

- Szadista. - suttogtam.

- Fejezzétek be! - kapcsolódott be a harmadik.

Az első hang Justiné, a második az enyém /természetesen/, a harmadik pedig Matté. Tudom, hogy az ablakon keresztül jöttek, és ez idegesített, de nem volt energiám veszekedni.

Justin: Nem vagy a főnököm.

Matt: De nem kellene ennyire érzéketlennek lenned.

Justin: Mert??

Matt: Mert nem tudod átérezni az ő helyzetét. Néha kellene gondolkozni.

Én: Fiúk! Most befejezitek, vagy kotródtok a szobámból!

Valami ilyesmi beszélgetést folytattunk mielőtt én bealudtam az asztalon.

Az ágyamban ébredtem. A két srác a földön aludt. Azt hittem elmentek, de úgy tűnik addig veszekedtek amíg elnem nyomgta őket az álom. Az óra 14.45.-őt mutatott. Upsz. Jó lenne lemenni, adni anyának valami élet jelet mielőtt feljön és meglátja a két fiút. Átléptem fölöttük és lementem a konyhába.

- Szia! Azt hittem már sosem jössz ki egy kicsit. Mit csináltál? - kérdezte

-Öööö, olvastam. A.....The dark divine-t.

- De azt már egyszer kiolvastad, nem?

- De, csak annyira szeretem, hogy újra olvastam.

- Értem.- nézett maga elé.

Odamentem a hűtőhöz és kivettem egy dobozos gyümölcslevet, aztán visszamentem a szobámba, ahol a két  srác szunyált.